Szombathely
vakbarát facebook google+ youtube rss
Csapatunk
A Credo Rádió szerkesztője és műsorvezetője vagyok, a Jazz-tanszak, a Túra és Természet, valamint az Állat-tár című műsorokat készítem és vezetem.
Közösség


Partnereink
NMHH - Magyar Média Mecenatúra Program
Cseh Tamás Program
Evangélikus Missziói Központ - Magyar Evangélikus Rádiómisszió
Szombathelyi Evangélikus Egyházközség
Evangelikus
Szeretetszolgálatért
Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Művészeti Iskola
Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ
Evangélikus Diakónia Magyarország
Készült a Médiatanács támogatásával, a Magyar Média Mecenatúra program keretében.
Szerkesztve: 2018. november 12. |

Márton-napi felhívás

Márton-napi ünnepséget tartottak november 11-én Budapesten, a Deák téri templomban. Az alkalmon Prőhle Gergely országos felügyelő tolmácsolta az országos presbitérium és a diakóniai bizottság felhívását.
Márton-napi felhívás

Szent Márton (316/317–397), Savaria – ma Szombathely – szülötte. Római katona, a későbbi tours-i püspök, aki köpenyének felét adta a koldusnak. Ez volt mindene, hiszen a köpenye másik fele a Római Birodalom tulajdonát képezte. A legenda úgy folytatódik, hogy Jézus Krisztus, amikor a feltámadás után dicsőségesen bevonul a mennyországba, az angyalok csodálkozva fogadják, mert egy viseltes római katonai köpeny felében látják viszont. Kérdőre vonják, mire Jézus így válaszol: Barátom, Márton adta nekem.

November 11-én, Márton napon, lámpásokat gyújtunk, libát eszünk és megízleljük az új bort, a római katonából lett püspök életét övező legendákból született hagyományok szerint. Márton napján emlékezünk a reformátor Luther Mártonra is, aki éppen az irgalmas püspökről kapta a nevét a keresztségben.

Ez idő tájt veszi kezdetét a téli időszak, mely sok embertársunknak jelent a megszokottnál is nehezebb körülményeket, nagyobb kiszolgáltatottságot. Fűtetlen szobák, kevesebb mozgáslehetőség, a betegségek nagyobb kockázata okán idősek és fiatalok kerülnek nehéz helyzetbe. A társaink ők, akik a szomszédaink, vagy azok voltak valaha. Lehet a gyermeke iskolatársa, vagy a gyülekezetben ön előtt ülő, akár aki mindig szembe jön reggel az utcán.

Vajon nekik van-e Mártonjuk? Van-e, aki rájuk mosolyog, megosztja velük, amit lehet, időt, figyelmet, ételt, italt, ruhát? 

Legyünk Mártonokká, legyünk egymás „Mártonaivá”. Ne menjünk el a probléma mellett. Figyeljünk arra, hogy hiányzik-e mellőlünk az istentiszteleten a padszomszédunk. Láttuk-e már ma a szomszédunkat? Vajon nem visel-e túl vékony talpú cipőt az iskolába igyekvő kisgyerek? Nem beteg? Hallottunk róla? Ki látta őt? Mire lenne szüksége? 

Jelezzünk szakembereknek, ha gondot tapasztalunk. Nézzük meg, van-e olyan gyülekezeti nem használt ingatlanunk, amit talán hasznosítani lehetne rászorulók számára, hajlékként, tartózkodási helyként, olyan helyként, ahol egy tál ételt kaphatnak, vagy ahol elég ruhát, esetleg tüzelőt vehetnek magukhoz.

Legyünk Mártonokká, figyeljünk egymásra. A gyülekezet váljon jelző és befogadó hellyé. Olyan hellyé, ahol figyelünk a környezetünkre és a környezetünkben élő emberekre. A szegénységbe, hajléktalanságba csúszott embertársaink nyomorúságukban is testvéreink, akik számára a mi odafordulásunk segíthet visszanyerni emberi méltóságukat, újraépíteni útjukat a közösségbe, a méltó életvitelhez.

Ebben szolgálatban a Diakónia ott áll a gyülekezetek mellett:

www.diakonet.hu, www.facebook.com/Evangélikus.Diakónia.Magyarország

Váljunk Mártonokká! Itt az idő.

Az ünnepi alkalomról hallhatnak még műsorainkban!

 

Márton-napi felhívás

Márton-napi ünnepséget tartottak november 11-én Budapesten, a Deák téri templomban. Az alkalmon Prőhle Gergely országos felügyelő tolmácsolta az országos presbitérium és a diakóniai bizottság felhívását.
Márton-napi felhívás

Szent Márton (316/317–397), Savaria – ma Szombathely – szülötte. Római katona, a későbbi tours-i püspök, aki köpenyének felét adta a koldusnak. Ez volt mindene, hiszen a köpenye másik fele a Római Birodalom tulajdonát képezte. A legenda úgy folytatódik, hogy Jézus Krisztus, amikor a feltámadás után dicsőségesen bevonul a mennyországba, az angyalok csodálkozva fogadják, mert egy viseltes római katonai köpeny felében látják viszont. Kérdőre vonják, mire Jézus így válaszol: Barátom, Márton adta nekem.

November 11-én, Márton napon, lámpásokat gyújtunk, libát eszünk és megízleljük az új bort, a római katonából lett püspök életét övező legendákból született hagyományok szerint. Márton napján emlékezünk a reformátor Luther Mártonra is, aki éppen az irgalmas püspökről kapta a nevét a keresztségben.

Ez idő tájt veszi kezdetét a téli időszak, mely sok embertársunknak jelent a megszokottnál is nehezebb körülményeket, nagyobb kiszolgáltatottságot. Fűtetlen szobák, kevesebb mozgáslehetőség, a betegségek nagyobb kockázata okán idősek és fiatalok kerülnek nehéz helyzetbe. A társaink ők, akik a szomszédaink, vagy azok voltak valaha. Lehet a gyermeke iskolatársa, vagy a gyülekezetben ön előtt ülő, akár aki mindig szembe jön reggel az utcán.

Vajon nekik van-e Mártonjuk? Van-e, aki rájuk mosolyog, megosztja velük, amit lehet, időt, figyelmet, ételt, italt, ruhát? 

Legyünk Mártonokká, legyünk egymás „Mártonaivá”. Ne menjünk el a probléma mellett. Figyeljünk arra, hogy hiányzik-e mellőlünk az istentiszteleten a padszomszédunk. Láttuk-e már ma a szomszédunkat? Vajon nem visel-e túl vékony talpú cipőt az iskolába igyekvő kisgyerek? Nem beteg? Hallottunk róla? Ki látta őt? Mire lenne szüksége? 

Jelezzünk szakembereknek, ha gondot tapasztalunk. Nézzük meg, van-e olyan gyülekezeti nem használt ingatlanunk, amit talán hasznosítani lehetne rászorulók számára, hajlékként, tartózkodási helyként, olyan helyként, ahol egy tál ételt kaphatnak, vagy ahol elég ruhát, esetleg tüzelőt vehetnek magukhoz.

Legyünk Mártonokká, figyeljünk egymásra. A gyülekezet váljon jelző és befogadó hellyé. Olyan hellyé, ahol figyelünk a környezetünkre és a környezetünkben élő emberekre. A szegénységbe, hajléktalanságba csúszott embertársaink nyomorúságukban is testvéreink, akik számára a mi odafordulásunk segíthet visszanyerni emberi méltóságukat, újraépíteni útjukat a közösségbe, a méltó életvitelhez.

Ebben szolgálatban a Diakónia ott áll a gyülekezetek mellett:

www.diakonet.hu, www.facebook.com/Evangélikus.Diakónia.Magyarország

Váljunk Mártonokká! Itt az idő.

Az ünnepi alkalomról hallhatnak még műsorainkban!

 

Szerkesztve: 2018. november 12. |

Márton-napi felhívás

Márton-napi ünnepséget tartottak november 11-én Budapesten, a Deák téri templomban. Az alkalmon Prőhle Gergely országos felügyelő tolmácsolta az országos presbitérium és a diakóniai bizottság felhívását.
Márton-napi felhívás

Szent Márton (316/317–397), Savaria – ma Szombathely – szülötte. Római katona, a későbbi tours-i püspök, aki köpenyének felét adta a koldusnak. Ez volt mindene, hiszen a köpenye másik fele a Római Birodalom tulajdonát képezte. A legenda úgy folytatódik, hogy Jézus Krisztus, amikor a feltámadás után dicsőségesen bevonul a mennyországba, az angyalok csodálkozva fogadják, mert egy viseltes római katonai köpeny felében látják viszont. Kérdőre vonják, mire Jézus így válaszol: Barátom, Márton adta nekem.

November 11-én, Márton napon, lámpásokat gyújtunk, libát eszünk és megízleljük az új bort, a római katonából lett püspök életét övező legendákból született hagyományok szerint. Márton napján emlékezünk a reformátor Luther Mártonra is, aki éppen az irgalmas püspökről kapta a nevét a keresztségben.

Ez idő tájt veszi kezdetét a téli időszak, mely sok embertársunknak jelent a megszokottnál is nehezebb körülményeket, nagyobb kiszolgáltatottságot. Fűtetlen szobák, kevesebb mozgáslehetőség, a betegségek nagyobb kockázata okán idősek és fiatalok kerülnek nehéz helyzetbe. A társaink ők, akik a szomszédaink, vagy azok voltak valaha. Lehet a gyermeke iskolatársa, vagy a gyülekezetben ön előtt ülő, akár aki mindig szembe jön reggel az utcán.

Vajon nekik van-e Mártonjuk? Van-e, aki rájuk mosolyog, megosztja velük, amit lehet, időt, figyelmet, ételt, italt, ruhát? 

Legyünk Mártonokká, legyünk egymás „Mártonaivá”. Ne menjünk el a probléma mellett. Figyeljünk arra, hogy hiányzik-e mellőlünk az istentiszteleten a padszomszédunk. Láttuk-e már ma a szomszédunkat? Vajon nem visel-e túl vékony talpú cipőt az iskolába igyekvő kisgyerek? Nem beteg? Hallottunk róla? Ki látta őt? Mire lenne szüksége? 

Jelezzünk szakembereknek, ha gondot tapasztalunk. Nézzük meg, van-e olyan gyülekezeti nem használt ingatlanunk, amit talán hasznosítani lehetne rászorulók számára, hajlékként, tartózkodási helyként, olyan helyként, ahol egy tál ételt kaphatnak, vagy ahol elég ruhát, esetleg tüzelőt vehetnek magukhoz.

Legyünk Mártonokká, figyeljünk egymásra. A gyülekezet váljon jelző és befogadó hellyé. Olyan hellyé, ahol figyelünk a környezetünkre és a környezetünkben élő emberekre. A szegénységbe, hajléktalanságba csúszott embertársaink nyomorúságukban is testvéreink, akik számára a mi odafordulásunk segíthet visszanyerni emberi méltóságukat, újraépíteni útjukat a közösségbe, a méltó életvitelhez.

Ebben szolgálatban a Diakónia ott áll a gyülekezetek mellett:

www.diakonet.hu, www.facebook.com/Evangélikus.Diakónia.Magyarország

Váljunk Mártonokká! Itt az idő.

Az ünnepi alkalomról hallhatnak még műsorainkban!

 

Márton-napi felhívás

Márton-napi ünnepséget tartottak november 11-én Budapesten, a Deák téri templomban. Az alkalmon Prőhle Gergely országos felügyelő tolmácsolta az országos presbitérium és a diakóniai bizottság felhívását.
Márton-napi felhívás

Szent Márton (316/317–397), Savaria – ma Szombathely – szülötte. Római katona, a későbbi tours-i püspök, aki köpenyének felét adta a koldusnak. Ez volt mindene, hiszen a köpenye másik fele a Római Birodalom tulajdonát képezte. A legenda úgy folytatódik, hogy Jézus Krisztus, amikor a feltámadás után dicsőségesen bevonul a mennyországba, az angyalok csodálkozva fogadják, mert egy viseltes római katonai köpeny felében látják viszont. Kérdőre vonják, mire Jézus így válaszol: Barátom, Márton adta nekem.

November 11-én, Márton napon, lámpásokat gyújtunk, libát eszünk és megízleljük az új bort, a római katonából lett püspök életét övező legendákból született hagyományok szerint. Márton napján emlékezünk a reformátor Luther Mártonra is, aki éppen az irgalmas püspökről kapta a nevét a keresztségben.

Ez idő tájt veszi kezdetét a téli időszak, mely sok embertársunknak jelent a megszokottnál is nehezebb körülményeket, nagyobb kiszolgáltatottságot. Fűtetlen szobák, kevesebb mozgáslehetőség, a betegségek nagyobb kockázata okán idősek és fiatalok kerülnek nehéz helyzetbe. A társaink ők, akik a szomszédaink, vagy azok voltak valaha. Lehet a gyermeke iskolatársa, vagy a gyülekezetben ön előtt ülő, akár aki mindig szembe jön reggel az utcán.

Vajon nekik van-e Mártonjuk? Van-e, aki rájuk mosolyog, megosztja velük, amit lehet, időt, figyelmet, ételt, italt, ruhát? 

Legyünk Mártonokká, legyünk egymás „Mártonaivá”. Ne menjünk el a probléma mellett. Figyeljünk arra, hogy hiányzik-e mellőlünk az istentiszteleten a padszomszédunk. Láttuk-e már ma a szomszédunkat? Vajon nem visel-e túl vékony talpú cipőt az iskolába igyekvő kisgyerek? Nem beteg? Hallottunk róla? Ki látta őt? Mire lenne szüksége? 

Jelezzünk szakembereknek, ha gondot tapasztalunk. Nézzük meg, van-e olyan gyülekezeti nem használt ingatlanunk, amit talán hasznosítani lehetne rászorulók számára, hajlékként, tartózkodási helyként, olyan helyként, ahol egy tál ételt kaphatnak, vagy ahol elég ruhát, esetleg tüzelőt vehetnek magukhoz.

Legyünk Mártonokká, figyeljünk egymásra. A gyülekezet váljon jelző és befogadó hellyé. Olyan hellyé, ahol figyelünk a környezetünkre és a környezetünkben élő emberekre. A szegénységbe, hajléktalanságba csúszott embertársaink nyomorúságukban is testvéreink, akik számára a mi odafordulásunk segíthet visszanyerni emberi méltóságukat, újraépíteni útjukat a közösségbe, a méltó életvitelhez.

Ebben szolgálatban a Diakónia ott áll a gyülekezetek mellett:

www.diakonet.hu, www.facebook.com/Evangélikus.Diakónia.Magyarország

Váljunk Mártonokká! Itt az idő.

Az ünnepi alkalomról hallhatnak még műsorainkban!