A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott. A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.
A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is. A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.
Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.
Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.
Kiss Martina
Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható:
A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott. A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.
A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is. A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.
Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.
Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.
Kiss Martina
Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható:
A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott. A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.
A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is. A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.
Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.
Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.
Kiss Martina
Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható:
A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott. A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.
A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is. A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.
Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.
Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.
Kiss Martina
Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható:
