Szombathely
vakbarát facebook google+ youtube rss
Csapatunk
A Diakónia hangja (korábban Nyitott ajtók) magazin szerkesztője
Közösség


Partnereink
NMHH - Magyar Média Mecenatúra Program
Cseh Tamás Program
Evangélikus Missziói Központ - Magyar Evangélikus Rádiómisszió
Szombathelyi Evangélikus Egyházközség
Evangelikus
Szeretetszolgálatért
Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Művészeti Iskola
Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ
Evangélikus Diakónia Magyarország
Készült a Médiatanács támogatásával, a Magyar Média Mecenatúra program keretében.
Szerkesztve: 2014. október 04. |

Fiú vagyok, vagy lány?

Szombathelyre látogatott Koltai Róbert, most mint színész és rendező egyaránt. A Weöres Sándor Színházban munkálkodott a népszerű művész, aki megalkotta a szombathelyi színház ezidei évadjának eddigi legkacagtatóbb darabját, az Én és a kisöcsémet, vagy, ahogy rendező nevezte: „az operettőrületet”.
Fiú vagyok, vagy lány?

A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az  ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott.  A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.

A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is.  A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.

Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.

Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.

Kiss Martina

Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható:

 

Fiú vagyok, vagy lány?

Szombathelyre látogatott Koltai Róbert, most mint színész és rendező egyaránt. A Weöres Sándor Színházban munkálkodott a népszerű művész, aki megalkotta a szombathelyi színház ezidei évadjának eddigi legkacagtatóbb darabját, az Én és a kisöcsémet, vagy, ahogy rendező nevezte: „az operettőrületet”.
Fiú vagyok, vagy lány?

A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az  ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott.  A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.

A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is.  A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.

Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.

Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.

Kiss Martina

Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható:

 

Szerkesztve: 2014. október 04. |

Fiú vagyok, vagy lány?

Szombathelyre látogatott Koltai Róbert, most mint színész és rendező egyaránt. A Weöres Sándor Színházban munkálkodott a népszerű művész, aki megalkotta a szombathelyi színház ezidei évadjának eddigi legkacagtatóbb darabját, az Én és a kisöcsémet, vagy, ahogy rendező nevezte: „az operettőrületet”.
Fiú vagyok, vagy lány?

A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az  ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott.  A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.

A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is.  A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.

Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.

Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.

Kiss Martina

Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható:

 

Fiú vagyok, vagy lány?

Szombathelyre látogatott Koltai Róbert, most mint színész és rendező egyaránt. A Weöres Sándor Színházban munkálkodott a népszerű művész, aki megalkotta a szombathelyi színház ezidei évadjának eddigi legkacagtatóbb darabját, az Én és a kisöcsémet, vagy, ahogy rendező nevezte: „az operettőrületet”.
Fiú vagyok, vagy lány?

A két felvonásban megrendezett darab története senki számára nem titok. Szerelem, szerepcsere, féltékenység, nyomozás az, amik kitöltik a cselekményt, és amik végül a bonyodalmat okozzák. Ezekkel a gyakran ismételgetett témákkal vegyül a legrégebbi humorforrás. Ilyenek a hasraesések, az  ügyetlenkedések, a férfiruhába bújtatott nők, a grimaszok, amiktől nagyanyáink a hasukat fogták a nevetéstől. Ez a fajta humor úgy tűnik, a színház látogatói számára még mindig nem veszítettek a varázsukból. A 170 perc döntő részében a közönség kuncogott, nevetett, de olyan is akadt, aki egyenesen hahotázott.  A spontán humor, a közönség mellett sétálgató szereplők emellett családias légkört biztosítottak az együtt nevetéshez.

A dalok fülbemászóak, és jól ismertek a közönség számára. A nosztalgia így nem csak a humor, a történet miatt törhetett fel az idősebbekben, hanem kedvenc dalaik apropóján is.  A színészek számára azonban éneklés közben sem volt megállás. Tánc, grimaszok, hempergések, ugrások színesítették a látványvilágot, ami néhol már töménynek hatott, bár tagadhatatlan, hogy ez a műfaj sajátosságai közé tartozik.

Összességében elmondható, hogy a maga egyszerűségében és könnyedségében ez a darab valóban egy édes, habos sütemény.

Aki kedveli az operetteket, az egyszerű humort, vagy nosztalgiát érez, annak garantált kikapcsolódás fog biztosítani az Én és a kisöcsém. Akit viszont zavarnak ennek a műfajnak a túlzásai és kliséi, valamint aki elunta a férfi öltönyök alatt rejtegetett melleket, mint humorforrást, annak újat nem igazán adhat ez az élmény.

Kiss Martina

Koltai Róbert még a bemutató előtt volt stúdiónk vendége. Az interjú itt meghallgatható: